Weöres Sándor

 

 


(Szombathely, 1913. jún. 22. - Bp., 1989. jan. 22.): költő, író, műfordító, a modern magyar irodalom egyik legnagyobb, világirodalmi rangú alkotója, Baumgarten-díjas (1936), Kossuth-díjas (1970). Apja Weöres Sándor hivatásos katonatiszt volt, őrnagyi rangban nyugdíjazták 1921-ben, utána gazdálkodó Csönge kemenesaljai faluban. Anyja Draskovich Mária, D. István pécsi táblabírósági elnök lánya, felesége Károlyi Amy költő.

Weöres Sándor az elemi isk.-át Pápán kezdte, ahol apja akkor állomásozott, a második osztálytól Csöngén tanult tovább. 1923-tól a szombathelyi, majd néhány hónapig a győri reálgimnáziumba járt, magántanulóként érettségizett 1932-ben a soproni Széchenyi István Reálgimnáziumban. Tizenöt éves korában jelent meg első írása, egy novella (Egyszer régen) a szombathelyi Hír c. lapban 1928. júl. 15-én. Ugyanennek az évnek őszén Karácsony Sándor közölte négy versét ifjúsági lapjában, Az Erőben. Költői felfedezése a Pesti Hírlap 1929. ápr. 14-i vasárnapi számához fűződik. Ugyanebben a lapban egy hónappal később közölt versei közül az Öregek c. verse Kodály Zoltánt 1933-ban kórusmű komponálására ihlette. Érettségi után egy évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait történelem-földrajz szakon. 1934-ben fél évig jogot hallgatott, 1935-től filozófiát és esztétikát. Az 1937-1938-as esztendő volt utolsó egyetemi esztendeje, Halasy-Nagy Józsefnél doktorált filozófiából (1939. dec. 23.). Disszertációját, A vers születése. Meditáció és vallomás, az egy. lapja, a Pannónia közölte. Különlenyomatként jelent meg a disszertációk sorozatban (1939).

Irodalmi szemléletére és filozófiai kultúrájának kialakítására Fülep Lajos, Kerényi Károly, Várkonyi Nándor és a Janus Pannonius Társaság volt hatással. Már egyetemi évei alatt ismert költő volt. 1929-ben kezdődött kapcsolata a Nyugattal. Amikor Babits Mihály szerk. a Nyugatot, Illyés Gyula mellett tőle közölte a legtöbb verset. Publikált szinte valamennyi folyóiratban a Napkelettől a Válaszon át a Diáriumig, fővárosi és vidéki napilapokban is. Első verseskötete, a Hideg van (Pécs, 1934) Baumgarten jutalomban részesült (1935). A jutalom összegét észak-európai utazásra fordította. A pécsi Sorsunk c. folyóiratnak megalakulásától (1941) munkatársa volt, részt vett a folyóirat szerkesztésében. Theomachia c. drámai költeménye a folyóirat első számában jelent meg. Pestre költözése után is munkatársa maradt a folyóiratnak megszűnéséig (1948. ápr.).

A fővárosban egy ideig könyvtáros volt, díjtalan gyakornok az OSZK-ban, majd az Egyetemi Könyvtárban. Medúza c. verseskötetének megjelenése után ismerkedett meg Hamvas Bélával, akinek szellemi befolyása hatással volt költői fejlődésére. 1944-ben rövid ideig a pécsi városi könyvtárban dolgozott. 1945-ben a székesfehérvári szabadművelődési felügyelőségnél alkalmazták, majd múzeumi tisztviselő volt. 1947-ben megnősült, feleségével, Károlyi Amyval ösztöndíjjal csaknem egy évet töltött Olaszországban. 1948. okt. 1-től 1951. márc. 1-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott, egy ideig a kézirattárban, majd olvasótermi felügyelő, végül a folyóiratok kezelője volt.

1945 és 1948 között megjelent verseskötetei: A teljesség felé (próza, 1945); A szerelem ábécéje (versek, 1946); Elysium (versek, 1946); Gyümölcskosár (versek, 1946); A testetlen nyáj (prózaversek, 1947); A fogak tornáca (versek, 1947) már jelezték, hogy a játékban és a mítoszban találta meg alkotásainak legfontosabb eszközeit.

1948 és 1956 között a hivatalos irodalompolitika elszigetelte, kirekesztette az irodalomból. Kizárólag műfordításai és gyerekversei jelenhettek meg, 1956-ban A hallgatás tornya c. verseskötete gyűjtemény harminc év verseiből. Összegyűjtött műfordításait A lélek idézése c. kötetben adta ki 1958-ban. Utána a Tűzkút megjelenéséig (1964) újabb versei ismét nem jelenhettek meg kötetbe összegyűjtve, csak gyerekversei.

1964-től engedték visszatérni az irodalmi életbe. Ötvenéves születésnapjára a Magyar Műhely c. folyóirat különszámot jelentetett meg (Párizs, 1964). Az Irodalmi Színpadon Weöres Sándor-estet rendeztek Kardos Tibor bevezetőjével (1967. márc. 28.). A Körszínházban 1958. júl.-ban, a Thália Színházban 1958. okt.-ben összeállításában adták elő Dante Isteni Színjátékát.

Pályája legnagyobb közönségsikerét a Psyché című verses regényével aratta. A kitalált 19 sz.-i költőnő, Lónyay Erzsébet élettörténetét tökéletes nyelvi korhűséggel, 19. századi nyelven írta meg. A mű 1972 után több kiadásban jelent meg, Csernus Mariann előadóestjén mutatta be, Bódy Gábor filmet készített belőle (1979), színpadra alkalmazva a Pécsi Nemzeti Színház Zsebszínháza mutatta be (1984).

1974-ben Weöres Sándort Bécsben az osztrák állam európai költészeti díjával tüntették ki. Három veréb hat szemmel c. irodalmi szöveggyűjteménye (1976) irodalomszemléletének összefoglalása. Pogánykori töredékektől Szentessy Gyuláig mutatta be a m. költészet szerinte jellemző alkotásait. A könyv alcíme hangsúlyozza, hogy a válogatás a m. költészet rejtett értékeire és furcsaságaira irányítja a figyelmet.

Életművében a színpadi művek is helyet kaptak. Holdbéli csónakos c. mesejátékát a Thália Színházban mutatták be (1971), játszották a Pécsi Nemzeti Kamaraszínházban (1979), a győri Kisfaludy Színházban (1979), a veszprémi Petőfi Színházban (1981), a kecskeméti Katona József Színházban (1986), a Miskolci Nemzeti Színházban (1989), a budapesti Arany János Színházban (1991). A Szentgyörgy és a sárkány c. tragikomédiáját a kaposvári Csiky Gergely Színház mutatta be (1972), játszották a Nemzeti Színházban (1979). A kétfejű fenevad c. drámáját a Vígszínházban mutatták be (1984), játszották a kaposvári Csiky Gergely Színházban (1985), a Pécsi Nemzeti Színházban (1985), a kőszegi Várszínházban (1987), a Jurta Színházban (1987). Csalóka Péter c. bábjátékát a bp.-i Bábszínházban mutatták be (1976), játszották Egerben a Harlekin Bábszínházban (1987).

Összegyűjtött művei három kötetében (1981) fantasztikus és játékos költészete százféle alakban tükröződik. Lényeges kiegészítője A sebzett föld éneke c. posztumuszkötet (1990), amelynek anyagát (versek prózai írások, fordítások és egy Hamvas Bélához írt levél) Károlyi Amy kutatta fel és utószóval látta el. Születésének 80. évfordulóján az OSZK Kézirattárában (1993. ápr. 8.-júl. 1.) és a Petőfi Irodalmi Múz.-ban (1993. okt.) rendeztek kiállítást.

További művei: A kő és az ember (Pécs, 1935); A teremtés dicsérete (Pécs, 1938); Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyval, Bp., 1958); Tűzkút (versek, Bp., 1964, Párizs, 1964); Merülő Saturnus (versek, 1968); Zimzizim (gyermekversek, Bp., 1969); Télország (verses képeskönyv, Reich Károly rajzaival, Bp., 1972); Tizenegy szimfónia (versek, Bp., 1973); Hetedhét ország (verses képeskönyv, Károlyi Amyval, Bp., 1975); Válogatott versek (Bp., 1976); Baranyai képek (versek, Martyn Ferenc rajzaival, Tüskés Tibor bev.-vel Bp., 1979); Ének a határtalanról (versek, Bp., 1980); Egybegyűjtött írások (1-3 k., Bata Imre utószavával, Bp., 1981); Weöres Sándor kéziratos könyve (Kovács Sándor Iván bev.-vel, Bp., 1981); Mahruh veszése (költemény, Békéscsaba 1982); Színjátékok (Bp., 1983); Posta messziről (versek,Bp., 1984); Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg (Bp., 1985); Weöres Sándor legszebb versei (vál., az előszót írta Kántor Lajos, Bukarest, 1985); A kútbanéző (versek, Weöres Sándor rajzaival, Bp., 1987); Egyedül mindenkivel (W. S. beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, Bp., 1993).